A Spirit első előzetese nagyon tetszett. Bár elég sejtelmes volt, és nem derült ki belőle sok minden, én izgatottan vártam a filmet. Dörzsöltem is a tenyerem, hogy talán a Sin City-vel egy új időszámítás vette kezdetét, minőségi képregényfilmek hada fog készülni, és a Spirit lesz a következő állomás. Will Einser képregényének megfilmesítését Frank Miller vállalta be. Az a Frank Miller akinek olyan hősöket köszönhet a képregényvilág, mint a Daredevil (Fenegyerek), Elektra és olyan fantasztikus képregénysorozatot, mint a Sin City. Amikor Robert Rodriguez-el közösen megrendezték a Sin City-t, mindenki elismerően bólogatott: "Ez igen! Igy kell egy jó képregényfilmet csinálni." A Spirit után azonban mindenki a fejét fogja csóválni: "B#?d meg Frank! Több filmet ne rendezz!"
Central City álarcos hőse Spirit (Gabriel Macht), aki ahol csak tud segít a rendőröknek a gazfickók kézrekerítésében, mint egy jó kisdobos. Természetesen csak ő mer szembeszállni a város legrettegettebb rosszfiújával, Octopus-al (Samul L. Jackson) is. Amikor pedig a kedves Octopus bácsi megpróbálja megszerezni Héraklész vérét (mi a fa...?) ami által halhatatlanná válna, a Spirit elhatározza, hogy végleg megállítja őt. A film képi világán erősen érződik a Sin City hatása (természetesen), de itt nem éreztem annyira kidolgozottnak. Néhol kifejezetten művi volt, de azért akadtak igazán jól elkapott részek is. A történet viszont bugyuta és nevetséges volt. Sajnos azt nem tudom, hogy az eredeti képregénytől mennyire tértek el, de ezek után már nem is érdekel. A főszereplő Gabriel Macht teljesen felejthető, nyugodtan kicserélhetnénk Dolph Lundgren-re is. Samuel L. a totál vicc kategória, élete egyik mélypontja ez a szerep (a Jumper mellett persze). Eva Mendes pedig nagyon jól néz ki, legalább néha valamire mondhatja a néző, hogy "aztakurva". Mellettük pedig jó sok idegesítő mellékszereplő, pl. idióta vigyorgó klónok, rendőrfőnök. A film első verekedős jelenetét nézve az embernek átfut az agyán, hogy ez talán egy megfilmesített Tom és Jerry rész, de ezután sajnos csak rosszabb lesz minden. Lassan, erőltetetten halad előre a film, és egymást követik az olyan jelenetek amiket látva az emberben joggal merülnek fel az olyan kérdések, hogy: "ez a rész itt most minek kellett?" és "ezt meg ki a fene hagyta jóvá?". A legrosszabb az egészben, hogy ezt komolyan gondolták. Ejnye Frank! Föleg az Octopus körüli western-szamuráj-náci mizéria, valamint az ugráló láb csapja le erősen a biztosítékot az emberben. De még említhetnék jópár jelenetet, amelyek annyira rosszak voltak, és olyan szánalmasak, hogy az egész film egy hatalmas gagyi paródiába torkollik. És sajnos nem érzem se a történeten, se a karaktereken, hogy ebből bármit is komolyan ki lehetett volna hozni. Elég csak a főhösre gondolni, aki nagyon jól néz ki kalapban, vörös nyakkendővel, de az a tornacipő és maszk... Átcsap az egész karakter valamiféle olcsó, nevetséges álarcos hősbe.
Én szerettem volna ismét egy jó képregényadaptációt látni. Szerettem volna ha Frank Miller egy jó kis filmet rendezett volna, ezúttal egymaga. Szerettem volna egy jót szórakozni, de nem sikerült. Bár amikor visszagondolok a filmre, egész jót tudok nevetni rajta. A Sikító város alcímhez pedig ismét csak gratulálni tudok. Eva mendes miatt, és az itt-ott egész hangulatos képi világ miatt 3/10. Jóindulattal!!!
