Ezt olvasom:

Címkék

Címkefelhő

Linkek

Élni vagy nemet mondani mindenre?

WéG 2015.01.25. 00:34

   Nem olyan régen, ismét el kellett gondolkodnom azon, hogy miként is élem az életemet. Az életfelfogásom egyik alapja az "igenemberség" volt. Pozitív, mindenre nyitott, olykor kockázatot vállaló, de az életre igent mondó személy voltam. Az életem során már másodszor jutottam el arra a szintre, hogy azt vettem észre: nemet mondok a lehetőségekre, nem merek eltérni a rutintól, félek az újtól, a változástól, az élettől. Vagyis nemember lettem.

yes-no.jpg

  Persze ez a folyamat nem egyik pillanatról a másikra történik, hanem szép lassan, fokozatosan. Nálam is így volt. Először csak 1-2 kisebb dologra, majd egyre többre, végül szinte mindenre a nem, vagy a nem tudom lett a kedvenc válaszom. A változást, mint mindig az életben, valaminek el kellett indítania. Kell egy katalizátor, egy krízishelyzet, ami elindít egy szemléletváltást, hogy ez bekövetkezzen. Ez lehet egy szívroham, egy szakítás, egy amnézia vagy akár megtalálhatjuk Jézust is, teljesen mindegy mi a kiváltó ok. Amikor eljön ez a pillanat, az ember átértékeli az addigi döntéseit és ha igazán bölcs, feléled benne a vágy, hogy változtasson és visszatérjen az eredeti, pozitív szemléletű állapotba. Mondhatni gyermeki létbe, amikor mindenre nyitottak voltunk és minden érdekelt minket. Nem voltak fékező tényezők, nem voltak gátak, megalkuvások. Ahogy mondtam, én most tartok a második "megvilágosodásnál". Remélem egyben az utolsónál.

   Először nézzük a magunkba forduló, "nemember" állapotot. Adódik valamilyen lehetőség az életünkben. Legyen szó akár egy koncertről, egy ki nem próbált étel megkóstolásáról, egy sörözésről a haverokkal, vagy bármiről. Kialakul bennünk egy ösztönös elutasítás. Elutasítjuk mert "most nincs rá pénzünk", nincs hozzá kedvünk vagy most nincs időnk. Ezer és egy válaszlehetőség, amivel takarózhatunk és nem kell bevallanunk, hogy lusták vagyunk. Persze nyilván vannak olyan dolgok amiket nem áll módunkban megtenni, de maradjuk szépen csak azoknál az eseteknél ahol képesek lennénk igent mondani. Mégsem tesszük. A leggyakrabban ez akkor fordul elő, amikor ráállunk egy rutin/sablon életre. A mókuskerékbe kerülünk. A napi munka, a pénz utáni görcsös hajsza elszívja az életünket és maradunk a "biztonságban".

   "Nincs időm!" Gyakori kibúvó, de azon el kéne gondolkodnunk, hogy miért nincs. Tényleg nincs vagy csak nem akarok rá időt szakítani a lustaságom miatt. Mert ha az utóbbi, akkor a válasz is az, hogy nincs időd! Nincs időnk arra, hogy nemet mondjunk mindenre. Nincs időnk félni az élettől, mert a végén bánni fogjuk, hogy elszalasztottuk a lehetőségeket. Ha itt a kaszás holnap, vagy 20 év múlva, nem úgy akarok szembenézni vele, hogy egy füzetet tartok magam elé védekezésképpen ami tele van írva a kihagyott lehetőségeimmel. A dolgokkal amiket megtehettem volna, de mégsem tettem mert "nem volt időm". Mit fogok mondani? "Még maradnom kell, ne vigyél el, egy csomó dolgot tennem kéne még!" Töröld ki a segged a listáddal halandó, megvolt a lehetőséged!

givingback.jpg

   Ezzel szemben a másik opció, hogy igent mondunk. Nyitottak vagyunk, kinyílunk a világ felé, elfogadjuk és megtapasztaljuk azt amit az élet adhat. Merünk befogadni, kapni, érezni. Legyen akár jó, legyen akár rossz. Vállalnunk kell a kockázatot, mert ha néha meg is fogjuk bánni, és nem kapunk semmi jót vagy szépet az adott helyzetben, legtöbbször mégis új élményekben lesz részünk. Emlékekben amikre boldogan gondolunk vissza, és nem érezzük hiábavalónak az életünket. Úgy gondolom nincs rosszabb egy üres, elvesztegetett életnél.

   Igen vagy nem? Mindenki döntsön. Esetleg nincs időd? Akkor lehet, hogy fejbe is lőheted magad, nincs értelme évekig várnod! Már most halott vagy!

Címkék: gondolatok

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://mrweg.blog.hu/api/trackback/id/tr657106245

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Mordeháj 2015.01.25. 21:27:18

Az hogy nemet mondok bizonyos dolgokra, sok dologra, miért jelenti azt, hogy elszalasztom az élet lehetőségeit? A választási lehetőségek száma mindig szinte végtelen, nem lehet mindig mindenre igent mondani. Sőt ha mindenre nemet mondok, a legfontosabb feladatomat, mint ember, még mindig teljesíteni tudom: gondolkodni.

Most nem azt állítom, hogy az igen-emberség rossz, megvan a helye a fejlődés bizonyos szakaszában.

kvadrillio 2015.01.25. 21:29:03

NEMTOM....engem most ez foglalkoztat:

"NORMÁL ÜREGMÉRETEK, MÉRSÉKELT FOKÚ, SZIMMETRIKUS BK HYPERTROPHIA, JÓ FALMOZGÁSOK, ÉP BILLENTYŰK, A MITRÁLIS BEÁRAMLÁS BK RELAXATIOS ZAVARRA UTAL, EGYEBEKBEN NORMÁL ÁRAMLÁSOK."

mijafasz az, hogy szimmetrikus bk hypertrophia ?????

google-ba beütöm, occt semmit nem tudok meg rúúúla.....

mérges vagyok ! :)(

Mr. Waszabi 2015.01.26. 21:38:29

Na csak óvatosan azzal a nyitással. Kétszer mérni, egyszer elbaszni - mondta jó apám sokszor. Én még is csak ötször később értettem meg, mire is gondolt.
Az egy dolog, hogy az ember tévedett s mulasztott ennek okán. Egy másik mozzanat, amikor felismeri ezt - és persze kibaszottul sajnálja, meg hogy pótlási kényszere van, mohó. És megint egy másik, hogy hogyan kezd az átalakuláshoz. Ha esze van, nem esik a ló túlsó oldalára.
Azért mondom, mert én átestem. Szóval, csak ésszel - idő, mint a tenger:)