Ezt olvasom:

Címkék

Címkefelhő

Linkek

Miért?

WéG 2021.08.26. 12:55

Lábjegyzet

2856970-ewbcdujl-7.jpg

Miért kevés a sok, és kevés aki beteg?

Mert többet hoz és többet teremt!

Miért elég abból aki igazat szól?

Mert a bűneid miatt rá haragszol!

Miért lát mindent az aki vak?

Mert nem akar többet mint ami van!

Miért ölöd meg a hangokat?

Mert látod a síró arcokat!

Miért nem hallasz semmit ami fontos?

Mert a becsületed jó ideje foltos!

Miért ígérsz többet mint amit tudsz?

Mert már a hatalom elébe futsz!

Miért hal meg aki teremt?

Mert az élet semmit nem jelent!

Miért bűnös aki alkot?

Mert használja a flakont!

Miért szürke amit nem ismersz?

Mert megismerni nem is mersz!

Miért vérzik a határ?

Mert megtelt a kaptár!

Miért fizetsz a szarért?

Mert mindenki ilyet kért!

Miért törnek ki újból harcok?

Mert a világ ura is zsarnok!

Miért hiányzik ami nincs?

Mert úgy érzed az kincs!

Miért keresem másban a rosszat?

Mert ezt látom csak naphosszat!

Miért lesz sötét a reggel?

Mert az árnyék is felkel!

Miért keresed a testesket este?

Mert ez az eretnek sejtek esete!

Miért fordulsz el mindíg a gennytől?

Mert segítséget vársz a mennytől!

Miért nem lesz soha béke?

Mert nincs benne a tőke!

Miért szólal meg a néma?

Mert ott az ajkán a téma!

Miért léteznek szakadékok?

Mert teremtik a rohadékok!

Miért nyújtja a kezét a félkarú?

Mert tudja mi az, hogy szomorú!

Miért áll meg minden ami mozgott?

Mert meghalt aki újat hozott!

Miért húzod a szád attól ami édes?

Mert azt hiszed itt minden véres!

Miért ott mész ahol nincs is út?

Mert úgy érzed az lesz a kiút!

Miért rohad minden körülötted?

Mert az emberség már ott van mögötted!

 

2003. 04. 05.

Címkék: gondolatok

Szólj hozzá!

Takarodj!

WéG 2021.08.26. 11:57

Lábjegyzet

 website-img.png

Kinyitnád a szemed, látnál mást is,

Az egész ország rádásít.

Most is pestis húz, levegőn áthat rád,

Kábelek, éterek, közlő felületek.

Áthatol ez mindenen,

Túl a tengeren, emberrengetegen.

Újságon, Tv-n, rádión és cd-n,

Ez van! Ezt edd! Jó lesz a végén.

Nem tudhatod, segít majd más,

Zabáld, nézd, vedd! Nyomás!

Keresztkérdést ne rakj fel,

Nem vagy csak egy faszfej!

Nem ország, csak terület,

Ez köt össze minket.

Hogy kié, és miért?

Helyet miért cserélt,

Ember és állat?

Egy x-et még tehet,

Géppé válhat.

Az lenne a legjobb, vagy legbal,

Döntsd el hol vagy, két oldal van!

Lehúznak, de nem akarod,

Csak a seggedet vakarod.

Azt mondják: takarodj,

Ne itt szarakodj!

 

2003. 02. 17.

Címkék: gondolatok

Szólj hozzá!

Lábjegyzet

WéG 2021.08.26. 10:10

   it_photo_94960.jpg

   Mivel a régi írásaim hajlamosak elveszni az idő előrehaladtával, úgy gondoltam itt az ideje mindent egy helyre gyűjtenem. Erre a célra pedig mi sem lehetne ideálisabb, mint a saját blogom. A legtöbb írásomat csak rímbe szedett gondolatoknak nevezném, a maradékot pedig random szófosásnak. A következő napokban, hetekben szépen sorban felrakok mindent, hogy egy helyen legyenek, és ne vesszenek el. 2003-tól egészen napjainkig "születtek" ezek az írások és változtatás nélkül közlöm őket, még akkor is ha őrült nagy hülyeségeket írtam. Nincsenek világmegváltó gondolatok bennük, egyszerűek, de akkor amikor papírra vetettem ezeket, így éreztem, így gondolkodtam, és ezt felvállalom a mai napig. 

Címkék: gondolatok

Szólj hozzá!

A közösségi média sötét oldala

WéG 2018.08.01. 17:37

   Fiatalok ülnek egy barátságos ki kocsma asztalánál, előttük pohár sör, kezükben okostelefon, amit bőszen nyomkodnak. Néha italukhoz nyúlnak, ritkábban felnéznek és pár szót váltanak egymással. Elmentek szociális életet élni, de ahelyett, hogy egymáshoz kapcsolódnának, csak a wi-fi jelszó érdekli őket és az online kapcsolat. Ismerős helyzet? Vajon miért élvezik jobban az online jelenlétet, mint az igazi beszélgetést és a valódi emberi érintkezést? Ezzel kapcsolatban szeretném most röviden kifejteni a véleményemet, gondolataimat. 

   Facebook, Instagram, Twitter, Google... A technológiai fejlődés hatására a mai kor embere számára információ, tudás és lehetőségek tárháza nyílt meg. Mindennapi eszközeink lehetővé teszik, hogy bárhol, bármikor kapcsolódjunk az internetre. A világ és benne mindenki, egy gombnyomásra van csak tőlünk és elérhetővé vált egyfajta instant megelégedettség, kielégülés érzése. Gyors, kevés erőfeszítésbe kerülő örömet és boldogságérzést kaphatunk pár kattintás után. 

   Dopamin. Boldogsághormonnak is nevezett, agyi neuronhormon. Erős érzelmek, pozitív külső ingerek hatására termelődik és elégedettségérzést, boldogságot, egyfajta jutalomérzetet vált ki az emberben. A cukros ételek és italok, a koffein, a telített zsírok alacsony dopamin szintet idéznek elő, ami olyan tüneteket okoz mint a depresszió, nemi zavar, erőszakra való hajlam. Már ebből is láthatjuk, hogy a mai társadalom nagy része, a táplálkozási szokások miatt, jelentősen ki van téve az alacsony dopamin szinttel járó következményeknek. Viszont van még egy másik negatív hatás is, amit a tartósan magas dopamin szint okozhat, ez pedig a függőség kialakulása.

   Örvény. A közösségi média meg tudja adni az embereknek azt a fajta gyors dopamin löketet, ami a mindennapok apró boldogságpótlékaként kielégíti ilyen irányú vágyaikat. Szinte alig kell érte tenni és küzdeni, bármikor megszerezhető, azonnali. Nincs szükség türelemre, önfegyelemre. A keresés, kutatás hamar eredményre vezet, új információkat, élményeket élhetünk át villámgyorsan. Viszont ez csak hamis elégedettséget okoz, hiszen nem személyes, valóban átélt az élmény, így amilyen gyorsan jött az érzés, olyan gyorsan véget is ér. Újból keressük a boldogságot a közösségi médiát görgetve, és egy örvénybe kerülünk. Egy ördögi körbe, amiből nem tudunk kitörni, mert amire vágyunk, azt részben megkapjuk és ezért bizonyos mértékben elégedettek vagyunk.

the-real-dark-side-of-social-media-300x179.jpg

   Amikor valaki egy új képet tölt fel a facebook-ra vagy instagram-ra, pont ez történik. Felkerül a kép, érkeznek a like-ok. Jó érzést, boldogságot vált ki az emberből és dopamin képződik testünkben. Amikor a dopamin szint lecsökken, újból vágyunk az érzésre, ezért a bevált receptet követve, ismét képet publikálunk. Viszont abban az esetben, amikor nem érkezik elég like, vagy úgy érezzük, hogy másoknak nem tetszik amit közzétettünk, elmarad az öröm és a megelégedettség. Emiatt rosszul érezzük magunkat, kevésbé fontosnak és kevésbé szépnek, így önbizalomromboló hatása lesz. Egy idő után pedig szorongást, depressziót okoz. Ebből pedig ismét csak úgy akarunk kitörni, hogy feltöltünk egy még jobb, még izgalmasabb, esetleg még vadabb képet magunkról. Fiatal lányok egyre durvább, figyelemfelkeltőbb képeket osztanak meg magukról, pont emiatt. Tinédzserek körében rendszeresen előfordul, hogy amikor egy bejegyzés vagy fénykép publikálása után, egy ideig nem érkezik elég like, inkább letörlik azt, és később újból próbálkoznak. 

   Miért nem próbálják meg máshol átélni a pozitív élményeket? Mert a közösségi média mindig elérhető, és képes az agyunk folyamatos stimulálására. Az okostelefonok, tablet-ek, laptop-ok már mindenhol ott vannak, új karként funkcionálnak, és az emberek a könnyebb utat választják. Mennyivel egyszerűbb online chat-elni, mint elmenni egy személyes találkozóra. 

   A folyamatos információbombázás, stimulálás, ingertúltelítettség, egy idő után számos negatív hatást eredményezhet. Agyunk nehezebben képes "kikapcsolni", nehezebben alszunk el, így testünk kimerül. A sok információ és stimuláció hatására agyunknak egyre több, jobb, érdekesebb és izgalmasabb ingerre lesz szüksége, amit ha nem kap meg, elégedetlenek leszünk. Az átlagos, hétköznapi dolgok nem lesznek elég figyelemfelkeltőek, csökken az empátia. Mint amikor a híradó minden nap balesetekről, katasztrófákról és halálról tudósít, egyre kevésbé leszünk képesek átérezni a súlyukat. Amiatt, hogy szinte azonnal megkaphatunk mindent, csökken a motivációnk, célorientáltságunk, mivel nagyon kevés erőfeszítés árán elérhetjük a placebo boldogságot. Azt gondolhatnánk, hogy az egyszerű online interakció, kapcsolódás és közösségi élet miatt a való életben is könnyebb és közvetlenebb szociális életet élhetünk. Valójában pont az ellenkezője igaz. Sokkal nehezebb személyes, emberi kapcsolatokat kialakítania azoknak az embereknek, akik túl sok időt töltenek online. Kialakulhat egy veszélyes, mély magány, ami egy idő után súlyos depressziót és öngyilkossági hajlamot idéz elő. A rendszeres dopamin "aranylövések" által, amik miatt újra és újra kattintunk, görgetünk és postolunk, egy idő után függővé válunk, és többé nem érezzük olyan jól magunkat offline. 

2013_2f05_2f10_2f5f_2ffunnymomson_92817.jpg

   Lehetőségek, megoldások. Az egyik legfontosabb, hogy ismerjük eléggé önmagunkat. Ha postolunk, ne befolyásoljon a like-ok száma. Ez akkor történhet csak meg, ha tisztában vagyunk saját magunkkal, előnyeinkkel, hátrányainkkal. Ehhez önismeretre és időre van szükség. A gyerekeket hagyjuk meg gyereknek, nincs szükségük 5-6 évesen okostelefonra és tabletre. Szerezzenek először valódi élményeket, legyenek barátaik, éljenek. Ennek megvalósításához tudatos, következetes szülői magatartásra és jelenlétre van szükség. Nem kell állandóan online lennünk. Kapcsoljuk ki az internetet, ne lépjünk fel ok nélkül a facebook-ra. Szánjunk időt magunkra, szeretteinkre, barátainkra. Nem muszáj postolni! Remek lehetőség, és jó, hogy megteheti az ember, de semmi szükség mindig, mindenről képet vagy bejegyzést megosztani. Mint a legtöbb eszköz az életben, a közösségi média sem jó vagy rossz alapvetően. A kérdés itt is az, hogy hogyan, és mire használjuk. 

   

Címkék: gondolatok

Szólj hozzá!

Véletlen, sors, végzet

WéG 2016.06.05. 00:26

    Megtörtént már veled, hogy pont akkor hallgattál meg egy zenét amikor teljesen átérezted? Olvastál egy könyvet amikor beszippantott minden sora, és a történet részese lehettél? Megnéztél egy filmet vagy sorozatot, amiben az egyik szereplőt mintha rólad mintázták volna? Találkoztál valakivel teljesen véletlenül és szerelmes lettél? Megismertél valakit akivel összebarátkoztatok egy furcsa helyzetben? Nem máskor, nem máshol, nem mást. Pont akkor és ott. Pont őt és nem mást.

    Én mostanában sokszor szembesülök ezzel a helyzettel. Talán jobban figyelek mert már nem a puszta véletlennek tulajdonítom. Biztos régen is történtek ilyen események, de nem foglalkoztam vele és elfelejtettem. De amikor rövid időn belül sok ilyen dolog történik arra felfigyelek. Mondok pár személyes példát.

     Jamamoto Cunemoto, Hagakure című könyve. Fiatal felnőttként az életem egy olyan szakaszában voltam, amikor megrendült a régi hitem, csalódtam a hagyományos társadalmi értékekben, új utakat, új értékeket kerestem. Másként tekintettem a világra, az életre, mint ahogy azt mások tették, vagy ahogy mindenki akarta körülöttem. Ebben az élethelyzetben sétáltam be véletlenül egy rögtönzött téli könyvvásárba, ahol aztán megvettem ezt a könyvet, ami a mai napig tartogat olyan gondolatokat amik hasznosak az élet különböző aspektusaiban.

    Nujabes, Luv Sic Pt.3 című zenéje. Mondhatnám Nujabes teljes zenei munkássága hatással volt rám, de ez a track nagyon személyes. Amikor apukám súlyos beteg volt akkor hallottam ezt a zenét, amit a halála után évekig nem is bírtam meghallgatni. Talán akkor én is a zenébe menekültem, de utólag érdekes a szám címe is: szeretet, betegség...

    Telefonhívás egy lánytól. Régi ismerősök voltunk. Évekig nem beszéltünk, de akkor hívott fel amikor Bánkon fesztiváloztam. Megkérdeztem, hogy eljön-e. Igent mondott és utána 5 évig szerettük egymást.

    Amelie csodálatos élete. Ezt a filmet nagyon sokan és sokszor ajánlották. Valamiért nemet mondtam rá mindíg, még akkor is amikor a párom szerette volna velem megnézni. Nem tudom miért. Amikor megnéztem egyedül, levett a lábamról és imádtam. Meggyőződésem, hogy nem lett volna rám akkora hatással ha máskor nézem meg. Egyedül kellett lennem, egy kicsit magányosan, álmodozva, így át tudtam érezni a film minden egyes jelenetét.

    Mr. Robot. Amikor sorozatokat nézek, az általában teljesen hirtelen döntés következménye. Nem előzi meg nagy kutatómunka, trailer nézegetés, stb. Egyszerűen ha szembejön velem egy sorozat ami a története alapján felcsigáz, akkor megnézem. Mr. Robot pont akkor érkezett amikor én voltam Elliot. Egy magányos, befordult, társadalmilag korlátolt, önpusztító, igazságkereső és változásra törekvő egyén.

    Balatoni nyár. 4 haver, balaton, nyaralás, bulizás. A csapat 4. embere nem tartozott a szűk baráti körbe, csak "beugró" volt. Eredetileg nem jött volna. Úgy alakult, hogy besodródtunk egy szörfeszkán a tóba és azt a bizonyos 4. embert nekem kellett kihúznom a mélyvízből mert nem tudott úszni. Évek múlva úgy alakult az élet, hogy ez a "beugró" srác öngyilkos lett. Ezen a mai napig sokat gondolkodom, hogy mi és miért történt. Végzet? Haladék?

red_string_of_fate_by_nile_can_too-d4m28g7.jpg 

   Ez csak néhány eset volt a sok közül. Talán ezeken szoktam a legtöbbet elmélkedni. Ha arra gondolsz kedves olvasó, hogy ezeknek egy részét (filmek, zenék) megmagyarázhatod azzal, hogy az adott hangulatomban ilyenekre vágytam, és direkt ilyet kerestem akkor tévedsz. A lényeg, hogy nem kerestem. Nem igazítottam a hangulatomhoz vagy a lelki állapotomhoz azt amit be akartam fogadni. Egyszerűen jöttek. Véletlenül. Bár ahogy már említettem, egyre kevésbé fogadom el azt, hogy minden véletlen.

Címkék: gondolatok

Szólj hozzá!

Néha

WéG 2016.05.29. 01:47

Néha várok, néha sietek. Azt hiszen lesz jobb a holnap. De az lehet a tegnap volt?

Néha sírok, néha nevetek. Egyszer szerelmes voltam. Az a gyorsan fakuló folt?

Néha szólok, néha hallgatok. Értsetek meg. Felejtsetek el!

Néha bánok, néha remélek. Hódítsak, vagy fedezzenek fel?

Néha magam vagyok, néha ti vagytok én. Önmagam legyek, vagy akit szeretnétek?

Néha akarok, néha lemondok. Ha lenne még egy életem, én tovább keresnélek.

maxresdefault.jpg

Címkék: gondolatok

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása