Lassan hazafelé indulok egymagam. Üres utcák, csendes parkok. Mégis jól érzem magam, átgondolhatok mindent. Karácsonyi fények vakítanak, de mégsem vagyok boldog. Az utca üres, egy kiskutya ugat. Az utolsó utca vár, a távolban egy lámpaoszlop hívogat. Egy sötét alagút, végében sápadt lámpafény. Mint halálos beteg számára az utolsó séta. Belevágok. A jövő ki tudja mit tartogat...
A sápadt lámpafény
2008.12.23. 02:19
Címkék: gondolatok
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://mrweg.blog.hu/api/trackback/id/tr1837823
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.