Mivel hamarosan jön az éhezők viadala mozifilm, úgy döntöttem leveszem a polcomról a trilógiát és utána járok, hogy jogos-e az a sok pozitív kritika ami Suzanne Collins írónő könyveit övezi. Az éhezők viadala (The Hunger Games) volt 2008-ban a szerző első felnőtteknek (biztos?) szóló regénye, ezt megelőzően televíziós gyerekműsorokban dolgozott, majd gyermek/ifjúsági regényeket írt. 2009-ben követte a folytatás Futótűz (Catching Fire) címmel, majd 2010-ben a befejező rész, a Kiválasztott (Mockingjay). Itthon az Agave könyvkiadó gondozásában jelent meg mindhárom kötet.
A történet: Az USA helyén ma Panem diktatórikus országa áll, ahol a hétköznapi emberek 12 elszigetelt körzetben és hatalmas szegénységben élik mindennapjaikat. Az országot a Kapitólium, a főváros irányítja, a vaskezű és könyörtelen Snow elnök irányításával. Egy 74 évvel ezelőtti elnyomott forradalom emlékére, a Kapitólium minden évben megrendezi az éhezők viadalát, hogy az emberek sose feledjék mi történik azokkal akik a hatalom ellen fordulnak. A viadalra minden körzetből kisorsolnak egy lányt és egy fiút, majd egy arénában kell életre-halálra szóló küzdelmet folytatniuk a többi kiválasztottal. A végén pedig csak egy maradhat. A főhősnő, 16 éves Katniss Everdeen szemén keresztül fedezzük fel Panem-et, a 12. körzetet, a Kapitóliumot majd magát a Viadalt. Megtudjuk, hogyan élnek és halnak az emberek ebben a diktatúrában.
Az éhezők viadala egy ifjúsági disztópia regény, legalábbis elsőre annak tűnik. (Egy kis disztópia olvasmány az sfmag-on.) Egy olyan jövőképet vázol fel amiben nem akarunk élni, de mégis megtörténhet. Először azt hittem, hogy egy amerikai Battle Royal másolattal lesz dolgom. Hiszen nem először fordulna elő, hogy egy külföldi ötletet lekoppintanának a tengerentúlon. De hamar rájöttem, hogy ennél sokkal többről van szó. A főhősök kamaszok, de a helyzetek miatt amibe kerülnek, és a változások, vivódások amiken keresztülmennek, túlmutatnak egy szerelmes ifjúsági tiniregény szintjén. Egyik főhős sem tökéletes. A három fő karakter, Katniss, Peeta és Gale mindannyian gyarló és esendő emberek, ezért válnak szerethetőkké, ezért azonosulunk velük. Mindannyian hatalmas változásokon mennek keresztül a három kötet alatt, és azért is fogott meg annyira a könyv. Nem pozitív vagy negatív irányba, hanem egyszerűen csak megváltoznak az események hatására.
A könyvek könnyen olvashatóak, mondhatni fiatalos nyelvezetűek. (A magyar fordításban zavart néha egy-két "trendi" szó, nem tudom hogy az angol szövegben is voltak-e ilyen szlenges, menő kifejezések.) Az első kötet elég nagy fordulatszámon pörög, szépen váltakoznak az akcióban gazdag és az érzelmesebb részek. Nagyon sok fejezet ért véget meghökkentő fordulattal, ezzel garantálva a későbbi lefekvést. A második kötet elején kicsit unatkoztam, nem igazán hoztak lázba a viadal utáni események. Nem kell félni, azért itt is beindultak a dolgok és a kötet harmadától már szépen ível felfelé a történet. Ám míg az első két kötet tele van eltökéltséggel és reménnyel, addig a harmadik jóval pesszimistább és depresszívebb. Már a kötet elején megjelenő alapszituáció, a diktatúrából egy másik diktatúrába helyzet kilátástalan. Szinte végig sötét és borús a hangulata, csak néha történik pár dolog ami pozitív és reményteli. Bár az utolsó könyvet egy picit gyengébbnek éreztem az első kettőnek, olyan befejezést kapott ami hatalmasat dobott rajta. Méltó lezárása a trilógiának. Katartikus élmény éppúgy az olvasóknak, ahogy Katnissnek is.
Összefoglalva: Suzanne Collins trilógiája megérdemli a sikert és a hype-ot. Remek könyvélmény, szerelemmel, érzelmekkel, véres harcokkal, izgalmakkal, meglepő fordulatokkal, remek karakterekkel és nem utolsó sorban erős karakterfejlődéssel. Collins jól, érhetően ír, de sokszor zavart a tempója. Néhol részletes leírásokat alkalmaz, máshol egy oldalon leírja egy hét eseményeit. Ennek ellenére bátran ajánlom mindenkinek, nem csak fiataloknak hiszen kortól független üzeneteket tartalmaz. A filmet pedig kíváncsian várom, hiszen március végén vetítik a mozik. A trilógia pontszáma: 9/10
