Brandon Hackett nevével először akkor találkoztam, amikor rámtört a sci-fi rajongásom második hulláma, bár inkább találóbb ha cunaminak nevezem. Elkezdtem keresgélni, kutakodni, hogy milyen könyveket érdemes elolvasnom, és kik azok a sci-fi írók akikre ajánlott odafigyelnem. Valahogy így akadt meg a szemem Brandon Hackett könyvein, akire eleinte még külföldi íróként gondoltam az angolszász név, és hiányos információim miatt. Persze gyorsan utánanéztem az írónak, és még jobban kezdett érdekelni a munkássága amikor kiderült, hogy itt bizony egy honfitársamról van szó, aki Markovics Botond névre hallgat. Gyorsan beszereztem és elolvastam A poszthumán döntést, majd az Isten gépeit is, és azt kell mondanom sokkal többet kaptam mindkét olvasmánytól, mint amit vártam.
Ezek után nem volt kérdés, hogy ott leszek a könyvheti dedikáláson, ahol megveszem az éppen akkor megjelenő legújabb művét: Az ember könyvét. Elhatároztam, hogy ha már úgyis találkozom a szerzővel, megkérdezem, hogy adna-e egy e-mail interjút nekem, közönséges zugblogger-nek. Szerencsére Botond igent mondott a felkérésre, és készségesen válaszolt a kérdéseimre. Az utóbbi időben készült néhány interjú vele, ezért próbáltam olyan témákról kérdezni, amiről még nem beszélt sehol.
Így hát következzen az interjú Brandon Hackettel, hogy egy kicsit jobban megismerjük az embert és az ő könyveit:
- Milyen könyvek, esetleg filmek voltak rád a legnagyobb hatással, amelyek a science-fiction műfaj rajongójává tettek?
Ahogy az én, 30-as korosztályombeli emberek legtöbbje, 6-7 évesen a Star Wars világsikere kapcsán találkoztam vele először, majd ezt követték a sci-fi könyvek, elsőként talán Nemere István Kalózok az űrben című regényét olvastam, még 7 évesen, ami egy annyi idős gyereknek meglehetősen felnőtt olvasmánynak számított.:) Ezt követően pár évvel a Dűne filmváltozata, majd a könyv hatott rám a leginkább.
- Mikor próbálkoztál meg először az írással, és minek vagy kinek a hatására történt?
8 évesen próbálkoztam először, majd mivel nagyon szerettem rajzolni, hamarosan átváltottam a képregény rajzolásra, ami szintén egyfajta történetmesélés, és itt éltem ki magam egészen 15 éves koromig, amikor is rájöttem, hogy annyira jól azért nem rajzolok, így visszatértem az íráshoz. A történetmesélés már kiskorom óta ott mozgolódott bennem, így csak idő kérdése volt, míg megtaláltam a megfelelő kifejezésmódot.
- Mi volt az első írásod? Megjelent valahol, vagy a fiókodban végezte?
Rengeteg írásom végezte a fiókban.:) 9 évesen írtam Indiana Jones és UFO-s sztorit, sőt, A Jedi visszatér közvetlen folytatását 4 oldalban, de ezek nyilván nem komoly írások. Az első regényemet (sok félbehagyott próbálkozás után) 23 évesen fejeztem be, majd gyorsan elkészült két folytatása is, ezek azonban sosem fognak megjelenni. Még az első megjelent írásaim is inkább ösztönösen elmesélt kaland történetek voltak, mint komoly regények.
- Az első megjelent novelláidról, könyveidről mi a véleményed mai szemmel? Kiállták az idő próbáját szerinted?
Én úgy gondolom, hogy A poszthumán döntés előtt még nem voltam felkészülve a megjelenésre. Azonban ha megkérdezel olyan olvasókat, akik kedvelik a korábbi írásaimat, ők viszont ezt erősen vitatnák. Ötleteim persze akkor is voltak, csak írni nem nagyon tudtam még, és a látásmódom sem volt még elég érett.
- A poszthumán döntéssel egy új írói korszakod köszöntött be. Miért kezdett el pont a transzhumanizmus foglalkoztatni?
Mindig is érdekelt a jövő, és ahogy egyre többet olvastam ilyen témájú fejtegetéseket, tudatosan kezdtem el kutatni, és egyre inkább magába szippantottak ezek a jövőbeli lehetőségek, fejtegetések arról, hogy mi lehet az emberiséggel. Ennél a regénynél jöttem rá, hogy a tudományos cikkek a legjobb inspirációk, rengeteg olyan gondolatot, ötletet tartalmaznak, amik beindítják az agyamat.
- Mik azok a sci-fi témák, amelyek a legjobban érdekelnek és látsz bennük lehetőséget?
Gyaníthatóan a személyiségemmel együtt változik az érdeklődésem is. A jövő és benne az ember, vagy az emberi faj továbbfejlődési, fejlesztési lehetőségei, a technológiai fejlődés társadalmi következményei és hatásai azok, amik az utóbbi években érdekelnek, de ki tudja, min fogok gondolkodni, mondjuk 10 év múlva.
- Vannak-e esetleg olyan irányok a sci-fi-ben, amik teljesen távol állnak tőled és biztos, hogy nem írnál könyvet az adott témakörben?
A soha egy végletes szó. :) Mindenesetre nem hiszem, hogy valaha is fogok például időutazásos történetet írni, túl sok ilyen történet született már, és tartok tőle szinte mindent kihoztak belőle, és régen olvastam már valami eredetit ebben a témában. De az sem valószínű, hogy alternatív történelmi regény kerül ki a kezem alól, mert ez pedig nem igazán érdekel.
- Szerinted mik a sci-fi műfaj legsablonosabb témái, a legelcsépeltebb ötletei?
Nem is feltétlenül a téma sablonossága tesz elcsépeltté egy regényt, novellát, hanem a megközelítés megírás sablonossága. Egy milliószor megírt témát is meg lehet közelíteni újszerűen, érdekesen. Pl.: a modern űropera a klasszikus galaktikus, csillagközi méretű űrhajós történeteibe hozott valami egészen újat és agyszétrobbantóan eredetit az ezredforduló tájékán néhány friss szerző, mint például Alastair Reynolds, Peter F. Hamilton, Iain M. Banks.
- Sok külföldi könyvet olvasol? Mit gondolsz milyen irányba halad a kortárs science-fiction?
Igyekszem követni a sci-fi zsánert, így ami nem jelenik meg magyarul, azt elolvasom angolul. A kortárs angolszász sci-fi szerintem nagyon izgalmas irányt vett, egyre inkább előtérbe kerül az irodalmi igényesség is az ötletek mellett, valamint a jó karakterek, érzelmi töltet is, ráadásul rengeteg nagyon jó író jelent meg az utóbbi évtizedben, és itt a jót az irodalmi igényességre értem, ami régebben egyáltalán nem volt jellemző a sci-fi írókra.
- Szerinted milyennek kell lenni egy jó sci-fi könyvnek? Mi különbözteti meg a kiemelkedő írást az átlagostól?
Egyedi ötletek, érdekes karakterek, újszerű cselekmény, jó stílus, nyelvileg is izgalmas szöveg. Nekem olvasóként azok az írások válnak kiemelkedővé, amik kibillentenek a komfortzónámból, amikor az író bizonytalanságban tart, amikor még csak sejtésem sincs, hogy mi történik a következő lapon, amikor olyan utazásra visz, amihez hasonlón még nem jártam.
- A családod, munkahelyed, szerkesztői és blogger tevékenységed mellett marad-e elegendő időd, amit az írásra fordíthatsz?
Nem elég. :) Szeretnék ennél tempósabban megírni egy regényt, de talán majd az az idő is eljön.
- Milyen gyakran torpansz meg egy regény írása közben? Mi segít ilyenkor, hogy tovább tudj haladni?
Ez kiszámíthatatlan. A legváratlanabb pillanatokban történhet valami, pl. nincs időm, vagy éppen omlik össze az addig hibátlannak tűnő történet. Ilyenkor vagy az idő segít, kicsit pihentetem az írást, vagy pedig a kényszerítem magamat a tovább haladásra, és megpróbálom elűzni az írási kedvet pusztító csúnya hangulatdémonokat. :)
- Hogyan telik egy napod, amit írással töltesz? Mikor írsz, mennyit, és vannak-e olyan megszokott dolgok, amik az írás folyamatának a velejárói?
Mivel főállásban dolgozom, akkor írok, amikor éppen van rá szabadidőm. Többnyire zenét hallgatok közben, ez segít elszigetelni a külvilágtól, ami kell ahhoz, hogy belemélyedjek a világba, karakterekbe. Egyéb rituálém nincsen, igyekszem elérni azt, hogy ha leülök a gép mellé, akkor írjak, de ehhez egy végtelenül profi szemlélet kell, valamint tiszta és kipihent agy.
- Az első néhány könyved mind egy kiadónál jelent meg, ezzel szemben az utolsó 3 könyvedet 3 különböző kiadó adta ki. Mi ennek az oka?
Mondjuk úgy, hogy ez a körülmények hatására alakult így. :)
- Mit gondolsz, melyik könyved volt a vízválasztó, ami után nagyobb figyelmet és elismerést kaptál?
Egyértelműen A poszthumán döntés. Ezzel a könyvvel még keményen házaltam kiadóknál, utána viszont, a siker és a rengeteg pozitív visszajelzés hatására megfordult a helyzet, ez pedig sokban megkönnyítette a későbbi regények megjelenését is.
- A legújabb regényed, Az ember könyve sokkal emberközpontúbb az eddigiekhez képest. Ez tudatos döntés volt, vagy csak a történet miatt alakult így?
Tudatos volt. Az Isten gépeiben a technológiai fejlődés egyik következménye a szereplők elidegenedése volt, amit ábrázolni akartam. Mondhatjuk úgy, hogy az a regény inkább az agynak szólt, Az ember könyve pedig valahol egy olyan történet, ami az érzésekre és az agyra egyaránt hat, legalábbis a célom ez volt.
- Mit gondolsz a jövőbeli regényeidben is a szereplők, az ember kap nagyobb hangsúlyt vagy a tudományos részek? Esetleg egy aranyközépútra fogsz törekedni?
Mindkettőt fontosnak tartom, valószínűleg az arányok attól függően változnak valamilyen irányban, hogy milyen történetet akarok éppen elmesélni.
- Milyen az új könyved fogadtatása? Nekem személy szerint nagyon tetszett, de mi a véleménye róla a többi olvasónak?
Ahhoz képest, hogy nemrég jelent meg, rengeteg kritika, vélemény van már róla, ezeket mondhatni perverz módon, szűretlenül gyűjtöm a blogomon:D:
http://hackett.sfblogs.net/az-ember-konyve/
Ezek alapján úgy tűnik, nem olyan rossz a regény;), eddig csak pozitív véleményeket kaptam, sőt, néhány már-már zavarba ejtően lelkes és hízelgő kritikát is.
- Tervezed Az ember könyve folytatását. Voltak olyan dolgok, amik nem fértek bele, vagy időközben új ötletek jutottak eszedbe?
Tervezem, sőt, egy ideje már írom is. Az ember holdja lesz a címe. Van még egy háttere annak, hogy az embereket valójában miért hozták a bolygóra az idegenek, ami új irányba tereli az eseményeket néhány évtized elteltével, erről fog szólni a regény, kb. két évtizeddel Az ember könyve eseményei után. És, hogy legyen egy kis spoiler, az egyik fő karakter Jurij és Mei lánya, Olga Vitkov lesz.
- Mire vágysz, mint író? Mi lenne számodra a legnagyobb elismerés?
Egyre jobb regények, fejlődés, sok olvasó. Na meg nem lenne rossz más országokban is megjelenni.
- Megosztanád velünk a kedvenc sci-fi könyveidet? Akár külföldi akár hazai, régi vagy új, a legjobb 5-6 amiktől leesett az állad.
Az első a Dűne volt, aztán a Hyperion Dan Simmonstól, majd a Pörgés Robert Charles Wilsontól. Pár éve aztán csatlakozott hozzájuk Alan Moore zseniális képregénye, a Watchmen, valamint Alastair Reynolds könyvei úgy általában. Annak nagyon örülök, hogy mostanában is akadnak olyan sci-fi regények, amik igazán nagy hatással tudnak lenni rám, ez valahol azt is jelzi, hogy még mindig rengeteg lehetőség és erő van a sci-fiben.
- Végül pedig egy burkolt célzás a magyar sci-fi kiadók felé. Melyik az a könyv az elmúlt néhány év külföldi terméséből, amit szívesen olvasnál magyar nyelven?
Ha ezt fél évvel ezelőtt kérdezed meg, rengeteg címet tudtam volna felsorolni, pl. Alastair Reynoldstól a Napok házát, Paolo Bacigalupitól A felhúzhatós lányt, John Sclazitól a Vének háborúját, Orson Scott Cardtól a Végjáték folytatásait, stb. Szerencsére, ezek az utóbbi hónapokban mind megjelentek. Pár tucat fantasztikumkedvelő baráttal másfél éve csináljuk az SFmag.hu online sci-fi és fantasy magazinunkat, ahol többek közt új és izgalmas külföldi regényekről is írunk, és eljött most egy olyan időszak, amikor azok a regények, amiket egy éve ajánlgattunk, elkezdtek kijönni magyarul. Szerintem a hazai sci-fi kiadás éppen egy örömteli időszak közepén jár, rengeteg jó könyv jelent meg, és van mit olvasni, ennél többet senki sem kívánhatna. Persze, vannak még szerzők, akiket még várok magyarul, pl. China Miéville újabb regényeit, Vernor Vinge két zseniális űroperáját, Peter F. Hamiltont, vagy Ernest Cline-t, aki az utóbbi évek egyik legérdekesebb sci-fijét írta szerintem.
Köszönöm szépen Brandon Hackett-nek az interjút, gratulálok a legújabb könyvéhez, és további sok sikert kívánok a jövőben is! Remélem még sok jó könyvvel fogsz megörvendeztetni minket!
