Manapság reneszánszát élik a falusi Coelho-k, közhelyes idézeteikkel a facebook-on és a derekukon, úgyhogy én is beállok a sorba. Az én egyik kedvenc idézetem nem olyan fennkölt és egykortyos, de ha az lenne nem is tartozna hozzám. Ehhez vissza kell térnem Jamamoto Cunetomo Hagakure című könyvéhez.
"Egyszer tív masszőr utazott együtt a hegyekben, és amikor egy szakadék szélére értek, mind nagyon óvatosak lettek, lábuk remegett, és halálra rémültek. Abban a pillanatban az élen haladó megbotlott, és és lezuhant a szikláról. "Jaj, jaj, de szomorú!" - siránkoztak a hátramaradtak. De a masszőr, aki lezuhant, lentről felkiáltott: "Ne féljetek. Bár lezuhantam, nem történt semmi. Inkább megkönnyebbültem. Zuhanás előtt állandóan arra gondoltam, mi lesz, ha lezuhanok, és félelmem határtalan volt. De most már megnyugodtam. Ha ti is meg akartok nyugodni, zuhanjatok le!"